Egy kutató munkásságának elkerülhetetlen része, hogy hitelesen és naprakészen nyilvántartsa saját publikációit, illetve az azok hatását szemléltető mutatókat (idézettség, és azon alapuló tudománymetriai indikátorok). A következő leckében arról lesz szó, milyen eszközök és adatbázisok állnak ehhez rendelkezésre, és azokat hogyan érdemes kihasználni.

Első és legfontosabb lépés, hogy a szerző pontosan beazonosítható legyen, s így az általa írt publikációk is hozzáköthetők legyenek. Ez pusztán név alapján sajnos nem működik, ezért ajánlott ismerni és tudatosan használni a különféle szerzői azonosítókat, és az egyes adatbázisokban lévő szerzői profilokat.

A szerzők azonosításakor gondot jelentenek: azonos szerzői nevek egy publikáció szerzői között, gyakori nevek, ékezetes és dupla betűk, többtagú vagy kötőjeles családnevek, vezeték- és keresztnév sorrendje, asszonynevek

Ezek miatt egy szerző azonosítása emberi erőforrással is kihívást jelent, a nagy nemzetközi adatbázisok (WoS, Scopus) algoritmusai pedig rendre elkövetik ugyanazokat a hibákat – vagy téves szerzőhöz társítják a publikációkat, vagy tévesen több profilt hoznak létre ugyanannak a szerzőnek.

Ezekre a problémákra egy biztos megoldás van: az állandó szerzői azonosítók használata.